A hagymát megpucoljuk, apróra vágjuk, majd a felforrósított zsiradékon lassú tűzön megfonnyasszuk. A húst megtisztítjuk, majd kis kockákra vágjuk. Hozzáadjuk, és lassú tűzön kevergetve addig pároljuk, míg ki nem fehéredik. Lehúzzuk a tűzről, hozzákeverjük a pirospaprikát, némi sót és a köménymagot, majd felöntjük a borral és legalább ugyanennyi vízzel. Hozzáadjuk a megtisztított fokhagymát, a félbevágott paradicsomokat és a kicsumázott paprikákat és majdnem puhára főzzük a húst. Mikor már majdnem kész (kb. 1,5 óra múlva), a hozzáadjuk a megtisztított, apróra kockázott sárga- és a fehérrépát, valamint a zeller-zöldet és 10 percig főzzük. Beletesszük a felkockázott burgonyát is, és további 10 percig főzzük. Apróra vágott petrezselyemzölddel és friss fehér kenyérrel tálaljuk.
A virágokat a száráról lehúzgáljuk, ráöntjük a hideg vizet és 2 napig állni hagyjuk, közben naponta többször megkeverjük. Ha időközben erjedni kezd. Nem baj, de ne áztassuk tovább.
Leszűrjük, a virágokból is kinyomkodjuk a levet, még egyszer leszűrjük apró lyukú szűrőn vagy papír szűrőn. Fontos, hogy addig csináljuk, amíg nem adtuk hozzá a cukrot, mert akkor már nagyon nehezen folyik át a szűrőn. Felforraljuk, belekeverjük a cukrot és a citromsavat. Kifacsarjuk a citromokat, és hozzáöntjük szűrőn keresztül.
Egy nagy lábast harmadig töltünk vízzel, felforraljuk és beleállítjuk az üvegeket. Legalább 15 percig forraljuk.
Az üvegeket forró vízbe állítjuk, majd beletöltjük.
Pista bácsi szomszédjánál elkezdenek dögleni a libák. Mivel az öreget okosnak tartják a faluban, kézenfekvő, hogy megkérdik, mit lehetne tenni. Mondja, hogy próbálják meg, hogy nem egyben adják nekik a kukoricát, hanem megdarálva. Pár nap múlva jön a szomszéd, mondja, hogy nem vált be a dolog, még mindig döglenek a libák. Na, akkor mondja, nekik, hogy mit keverjenek az ivóvizükbe, Pár nap múlva megint jön a szomszéd, még mindig döglenek a libák. Ez így megy egy ideig, míg egyszer csak azzal jön a szomszéd, hogy az összes liba megdöglött. Mire Pista bácsi: – Kár. Még annyi jó ötletem lett volna.
Legjobban a könnyű, homokos vályogtalajt kedveli, amely korán felmelegszik.
A kiskerti, korai termesztésre a rövid tenyészidejű fajták alkalmasak. Ilyen az Astilla és a Pierwiosnek; az elsőnek 78-82, a másodiknak 82-86 nap a tenyészideje.
A jó vetőgumó 3-6 cm átmérőjű, és rajta 5-8 rügy található.
Az egészséges, ép vetőgumót előcsíráztatjuk, mert ezzel a tenyészidőt mintegy két héttel lehet lerövidíteni, és 10-20% többlettermést lehet elérni. A cél az, hogy kiültetéskor a gumókon 2 cm-nél nem hosszabb, vastag csirák legyenek, mert az ezeknél hosszabb csírák a szállítás és a vetési munka közben biztosan letörnek. Az előcsíráztatásra a 12-15 °C hőmérsékletű helyiségek alkalmasak. Érdemes tudni (már csak az étkezési burgonya téli tárolása érdekében is), hogy a meleg és a sötétség a csírák növekedését segíti, a hűvös környezet, a fény és a levegőáramlás viszont gátolja.
A felszedést többnyire június elején kezdjük meg. Ilyenkor a gumók héja még foszlós, ezért óvatosan kell szedni, hogy minél kevésbé sérüljenek meg. A termésátlag egy bokor alól 600 és 1200 gramm között ingadozik.
Az ősszel mélyen felásott vagy megkultivátorozott talajt most csak sekélyen lazítjuk fel, és egymástól 70 cm távolságban készítünk (egy ágyásban két) barázdát; ezekbe helyezzük az előcsíráztatott gumókat egymástól 35 cm-re a csírájukkal felfelé. Ezután úgy takarjuk be őket, hogy fölöttük 10 cm vastag talajréteg legyen.
Két-három hét múlva megjelennek a talaj felszínén a friss hajtások. Ezeket két-három ízben töltögessük fel úgy, hogy a hajtások mellé friss, nyirkos föld kerüljön. A töltögetést a virágzás kezdetéig be kell fejezni.
Ahol lehetőség van rá, ott öntözzük a korai burgonyát, a virágzásig ugyan elegendő a talajban tárolt nedvesség, de később az öntözés igen jótékonyan segíti a gumók kifejlődését.
Siettethetjük a növények fejlődését, ha az elvetett területet fóliatakarással látjuk el. A lyuggatott fólia alatt a burgonya életfolyamatai annyira felgyorsulnak, hogy a gumók mintegy két héttel korábban szedhetők. A fólia május közepéig maradhat az ágyás fölött, ezután – lehetőleg borús, esős napon – le kell szedni.
